Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

                   MUSLICÁK

 

     Napok óta,két sarkalatos hír illatozik a „ honi „ sajtó áporodott levegőjében.Az egyik az SZDSZ nekrológ.Tudniillik  mérhetetlen  csapás,veszteség érte az országot.Ehhez képest a hét eleji szabolcsi jeges,mindent pusztító égszakadás,kellemes tavaszi lágy simogató fuvallat volt.Mi lesz a nagyvárosi technokrata értelmiséggel,kire szavaznak ezentúl?Egyáltalán,létezhet eszdéesz nélküli élet?Mikorra érnek be a pótpártok?

Bértollnokék másik vezető aggodalma:a Jobbik!Mi történt?Valami kicsúszott a kezünkből?

És rázendítettek…Erről beszél a világ!- harsogják!Le kellene porolni a módszert!Kiporolni erőtlenedő hírdetőit!A világ gondolkodó része most valami egészen másról beszél..

    Az SZDSZ nélküli létről valami más jutott eszembe.Képzeljünk el egy tökéletesen zárt konyhát,ebédlőt.Magyarországon Kr.után 2009-ben.Asztali gyümölcs csendélet.Malájziai fonott kosárban,kolumbiai banán,spanyol szőlő,kinai alma,mexikói cseresznye,olasz körte.Mögötte koreai müanyag tartóban szlovák tej,izraeli kristálycukor.Néhány nap után megjelennek a muslicák.De hol és mikor jöttek be?Minden zárt!

Egyszerüen nem vesszük észre,amikor mi magunk bevisszük őket.A muslicanőstények petéiket előszeretettel rakják nedves helyekre,ahol megfelelő tápanyag mellett gyors fejlődésbe kezdenek.A petékből szinte azonnal kibujnak a lárvák,három-tizenegy napon belül a kifejlett rovar,és idegesítő röpködésbe kezdenek..

Az SZDSZ sirató kórus hangjai közűl felsejlik –a figyelmes szemlélő számára_a születés mámorító pillanata..Új keletkezik a semmiből,ahogy muslicáék csinálják.

Furcsa érzésem van.Mintha a siratókórus lenne az elterelő hadművelet,a muslicák peterakása közben….

2009.jun.10.

KD

 



Emlékezve,a '87 november 16-án brutálisan levert brassói felkelésre,a 89-es romániai forradalom hétköznapi hőseire.A katarzis után hamarosan szembesűltek,a hétköznapok valóságával..Határátlépésnél,biztosan..
Ajánlom,Gudor Lajos dési református lelkipásztornak.
                                                                K D..

 

 

                                                          HATÁRÁTKELÉSEK

 

     Sorsfordító időkben az ember kerüli a körülményes megoldásokat.A romániai forradalom híre,váratlanul ért.A képernyőn peregtek az események,segélykiáltások magyar nyelven.Ott a helyem!Szólít a haza…A magyar haza!Döntésem gyors.Aki érezni akarja Ceausescu rendszerének utolsó leheletét,annak sietni kell.

A szövetkezet telepéről elkötöttünk egy IFÁ-t.Olyan volt,mint a mesében.Hol indult,hol nem.Az elosztóhelyen villámgyors rakodás.Gyógyszer,kötszer,élelmiszer.Tele a plató.Útközben,még néhány háziorvos ,kisebb-nagyobb csomagját betúszkoltuk.Ragaszkodtak ahhoz,hogy az első járművel eljusson a segítségre szorulóknak.Közeledve a csengersimai határátkelőhöz,ösztönösen zsebeimet tapogatom.Gyűrött feljegyzések,zsebkendő,cigi,gyufa..Más semmi!A magyar oldalon intenek,és elhaladunk /!/ , átgurulva a román vámosok kis csoportjáig.Feldíszített karácsonyfa.Az átkelő üres,meghitt csend.A vámosok tört magyarsággal konyakkal kínálnak.Koccintunk,az IFÁ-t nézegetik.Hosszú rúdon vöröskeresztes zászló,három oldalán plakát,Viktóriába hajlított ujjakkal.

- Útlevél?

- Nincs.

- Személyigazolvány?

- Az sincs.

A tört magyar vámos hölggyel összemosolygunk,tekintetünk a Viktórián megpihen.Szatmáron nagyon vigyázzanak!Azt hallottuk,lőnek!Az IFA nem indul…Néhány perc önindítózás után ,elkapja.Felsóhajtunk.Reméljük a vámkezelés ezután mindig így lesz.Reméljük..Integetnek,s az IFA rohan Szatmárnémeti felé.

Nagyokat hallgatunk a fülkében.Ugyanarra gondolunk.Vége a megalázó határátkeléseknek.Félnapos várakozásoknak.Az autószétszedésnek.Fegyver és röplap keresésnek.A szekus megfigyelésnek.Légiessé vált a trianoni határ!

Szatmár a felbolydult méhkasra emlékeztetett.Lelkes,ünneplő tömeg a hatalmas nyárfákkal szegélyezett út mentén,a Láncos-templomig.Itt jobbra fordulunk.A körforgalomba érve,emberek lótnak-futnak,mindenféle járművek tülkölnek,dudálnak,pánik a javából..

     Két évvel később,székely barátaim meghívására Erdélyben töltöttünk néhány napot.Boldog várakozással közeledtünk a határ felé.Számomra Erdély a nyolcadik csoda.Megmártózhatom a festői szépségű kányaházi tó hűs vizében,és székely barátaim tiszta magyarságában.

A román oldalon néhány autó várakozik.Már két órája.A vámosok elterpeszkedve hűsölnek a padokon.Lomhán,imbolyogva a nagydarab piros képű körbejárja az autót.Megpillantja a Viktória matricát.Arca megrándul.

- Van elvámolnivaló?

- Nincs.

Közben kopogtatja az ajtók kárpitját.

- Fegyver?

- Nincs.

Felemeli az üléseket.

- Röplap?

- Nincs.

Ingerülten kutat csomagjaink között.

- Könyv?

- Az sincs.

Dühösen lecsapja a csomagtartót.Szúrós tekintettel biccent,a nyitott sorompó felé.

     Mialatt köröztünk a körforgalomban,besötétedett.A kis katonai furgon,ami a gyűjtőhelyre vezetett volna bennünket,eltünt.Lehúzódtunk a Nagytemplom elé.Az istentiszteletet a plébános úr megszakította,a hívek csatárláncba állva,megkezdték a lerakodást.

Váratlanul ,egy fekete ruhás,lefátyolozott nő toppant elénk.

-Ha Istent ismernek,azonnal menjenek a laktanyába,megmérgezték a katonák ivóvízét!

A hívek bólintanak…

-Üljön a fülkébe és mutassa az utat!

-Az IFA nem indul.Egyre nagyobb a zaj,lárma,kiáltozások minden irányból.A távolból géppisztoly kerepel.Néhány perc önindítózás,felbőg a motor.Az előbbi hangzavar megszünt,sötétség és csend.Előttünk tárva-nyitva a kísérteties laktanya kapuja.Sehol senki.A fátyolos nő kiszállt,és eltünt.Feszült csendben állunk a platón.

- Kezeket fel!

- Ne hülyéskedjetek,nektek hoztunk üdítőt!

Géppisztoly zárszerkezete csattant,lassan felemeltük a kezünket.A sötétben kiskatonák árnyai rajzolódtak ki.Előttük,tányérsapkás parancsnok,románul rövid parancsokat osztott.Szótlanul ,vártuk a fejleményeket.Homlokomon nehéz izzadságcsepp ereszkedett..A tányérsapkás felénk fordult.

- Harminc másodpercük van a laktanya elhagyására!A tűzparancsot kiadtam!Óra indul!

     ’92-es nyaralásunk,másképp kezdődött.Román oldalon,egy órás várakozás,a sor három kocsiból áll.A vámosok elnyújtózva a padokon.Valahonnan előbukkant egy régi ismerős,a koccintó vámos hölgy.Sietek felé..

- Megismer?

- Rázza a fejét..A forradalom..Tovább rázza,közömbösen.

Körbejárja a kocsit,tekintete a Viktória matricán megmerevedik.Felbátorodok!

- Most már megismer?

Válasz helyett, kérdések!

- Fegyver?

- Nincs.

- Röplap?

- Nincs.

- Könyv?

- Nincs.

Szerettem volna mélyen a szemébe nézni,nem adott rá alkalmat,kezével intett a nyitott sorompó felé.Visszapillantó tükrömből láttam,hogy tekintetével hosszan követ…A Láncos-templomig azon tűnődtem,mit érezhet?Tudom,hogy megismert!

     A kísérteties laktanya halálos csendjében,dermedten várakoztunk.Még igazán élhetnénk..Sok dolgom van.Ki fogja elvégezni?Még van tizenöt másodpercem.Mire jó ennyi idő?A család…Első önindítózás:az IFA azonnal indul!Élünk!Elhagyva a laktanya kapuját,oldódik a feszűltség.Élünk!Száz méterre a szűk utcában,katonák köröznek zseblámpákkal.

- Ne haragudjatok!A szekusok zsákmányoltak egy magyar teherautót,azért volt az egész.Tényleg ne haragudjatok!Mi is magyarok vagyunk!

- Rendben. Már látjuk,hogy a forradalom az nem piknik.

- Hová menjünk?

- Az öreg kórházba.Sok a sebesült,induljatok!Köszönünk nektek mindent,és minden magyarnak az anyaországban!

Az öreg kórház szűk udvarára folyamatosan érkeztek mentők,páncélozott járművek,személykocsik,sebesültekkel.Többnyire Temesvárról.Orvosok,ápolók rohanták meg a teherautót.Megtömték zsebeiket fájdalomcsillapítókkal,injekciós tűkkel,egy hálás pillantás és rohantak..

A határhoz érkezve,kis tálcán konyakos poharak.Koccintunk.Megtörtént a vámkezelés,mondtam eltűnődve.A vámosok mosolyogtak.Holnap ismét jövünk,Désre viszünk kenyeret.

- Magukat mindig szívesen látjuk,- szólt csillogó szemmel a tört magyar vámos  hölgy..

Az úton az a gondolat melengetett,hogy milyen jó magyarnak lenni ’89 karácsonya előtt…

      Dés alatt átsiet a Szamos,itt még ároknyi.A református templomhoz vezető út mentén,katonák,bevetésre készen.Érezni a feszültséget.Sebtében kialakított szerkesztőség a parókia.Emberek tolonganak a Friss Újság első számáért.A kenyerek közben,kézről-kézre indulnak.A parókiából kenyérraktár és szerkesztőség lesz.Megrendítő látvány,ahogy a kenyereket megcsókolják,könnyeikkel áztatják..Gudor Lajos tiszteletes úr szervez,irányít,közben bennünket vendégül lát.

- Barátaim,siessenek vissza!Itt bármikor , bármi történhet!

- Mi nem félünk!

- Tudom.Az elődöm hét évig Tőkés László volt!Ebben a gyülekezetben.Látogassanak meg bármikor,de most menjenek Isten áldásával!

      ’94 nyarának egyik reggelén egyedül érkeztem a határhoz.A román oldalon,a sorompó mögött,lármázó,jajveszékelő tömeg.Mi történik itt? – kérdezem az előttem állóktól.Verik a magyarokat!Ez lehetetlen…Közben feltűntek a kommandósok,gumibotokkal,pajzsokkal.A sorompó nyílik,a gumibot lesújt.Fájdalmas jajgatás,segélykiáltás magyarul!A vámosok szokott helyükön elterpeszkedve,egykedvűen szemlélik nemzetük szégyenét!

A gyomrom nem bírja tovább!Visszafordulok…

Hazafelé a Szamos-hídon megállok.Belenéztem csendes szemtanúm ,nyugodtan csillogó vizébe.Távolabb egy vízbe lógó kidőlt fatörzs.Próbálom megérteni a csobogás hangjait.Az ellopott forradalom?A víz egyetértően,némán hömpölyög tovább…

 

2009-11-23

   K D

 


 

 






 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

abrahamarpi@freemail.hu

(Ábrahám Árpád, 2010.01.14 06:50)

Tisztelt Dani.A szemem könnyes lett,amikor ezen irást elolvastam. A szekelyhon.ro-n vannak képek a csikszeredai 89-es eseményekről.Az egyik képen a megyeháza erkélyén egy karácsonyfát magasra emelve én vagyok.Sokat tudnék róla beszélni. Tisztelettel Ábrahám Árpád Csikszeredából.